2018. január 19., péntek

Jamie Oliver: Minden napra superfood

Az egészség és a boldogság receptjei

Ez az egyetlen saját tulajdonú Jamie Oliver könyvem, de a könyvtárból már mindet kikölcsönöztem legalább egyszer, van amelyiket többször is, és kipróbáltunk mindegyikből egy jó pár receptet. 

Jamie-ről nem tudok semmi újat mondani, de azt meg tudom mutatni, mit főztünk legelőször ebből a könyvből és vált hatalmas kedvencünkké. Azóta már többször is megfőztük és imádjuk, az az egyetlen baja, hogy másnapra már csak egy kicsi marad belőle. Legutóbb dupla adagot főztem, de az is csak másnap estig tartott ki.

2018. január 18., csütörtök

Rose Tremain: A Gustav-szonáta

Jól indítom az évet, ismét egy nagy élményt adó könyvre sikerült bukkannom. Méghozzá úgy adott nagy élményt, hogy tulajdonképpen nem volt benne semmi különös. Nem voltak nagy katarzisok, nem voltak nagyon meglepő történések, csak szépen, szelíden áradt a történet, a maga eseményeivel, érzelmeivel együtt.

A barátság volt a történet meghatározója, mely egy olyan barátság volt, ami keveseknek adatik meg, minden szépségével, örömével, szeretetével, támogatásával, csalódásával és bánatával együtt.

2018. január 17., szerda

John Douglas - Mark Olshaker: Mindhunter - Sorozatgyilkosok

Az egyik kedvenc műfajom könyvei mindig megrémítenek, vagyis inkább az rémít meg, ha ki kellene fejtenem, hogy miért is szeretem én ennyire ezeket a könyveket. Miért? Mert izgalmasak? Egy kalandregény is lehet izgalmas.

Igen, a (jó) thrillerek legtöbbször izgalmasak, a cselekményük pedig szövevényes, de sokszor véresek és durvák is.

Gyilkosság, erőszak és halál a fő alkotóelemei egy egyszerű lány (ez vagyok én) kedvenc műfajának.


2018. január 16., kedd

Levi & Sinonimo: Királyok és keresztek

Képes krónikák

Akik rendszeresen olvassák a blogot, találkozhattak már képregényekről szóló értékelésekkel, és azt is tudhatják, hogy nagy rajongójuk vagyok. 

Természetesen nem egy könyvhöz kell hasonlítani őket, hanem egy teljesen külön műfajként kezelni, amelyben a kép és a kevés szöveg  - jó esetben - ugyanúgy el tudnak vinni magukkal, mintha egy jó könyvet olvasnánk. 


2018. január 15., hétfő

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az év első disztópiája volt ez a könyv nekem és olyan hatással volt rám, hogy legszívesebben üresen hagynám ezt az oldalt, csak néha írnék egy felkiáltójelet vagy éppen kérdőjelet. Belém fojtotta a levegőt, a szavakat míg olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy hogyan és miért?

Hogyan alakulhatott ki egy ilyen közösség és miért működhet egyáltalán??!! Miért hagyják a nők?!! Az anyák és a jóérzésű apák... Nem, olyanok nem voltak. Nagyon kemény, nagyon erősen ható történet volt, megmutatva a kiszolgáltatottságot, a társadalmat uraló csoportok erejét és az erőszak vallásba és törvénybe csomagolását.

2018. január 12., péntek

Barbara Erskine: A legsötétebb óra

Első könyvem az írónőtől, és annak ellenére, hogy meglehetősen váratlanul értek benne bizonyos elemek, sőt, komoly szerepet is kaptak a történetben, ami néha nekem kicsit sok volt, azt gondolom, még fogok olvasni Barbara Erskine-től.

A történet olvasmányos, bár meglehetősen lassan halad előre, helyenként úgy éreztem, hogy a kevesebb több lenne, de még így is fenntartotta az érdeklődésemet, szerettem olvasni.


2018. január 11., csütörtök

Két szuper könyv, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül


Mostanában a téli könyvesbolti hajtás miatt nem volt annyi időm olvasni, mint egyébként szokott lenni, de azért igyekeztem.

2017 utolsó hetén bejött egy vevő a boltba, s a következő mondatot hadarta el gyorsan: - Nem tudom sem a könyv címét, sem a szerzőjét, de annyit tudok, hogy nők lapja.
Nem túlzok tényleg ezt és ennyit mondott..., na az én fejem meg ilyenkor..., ha valaki más mesélné el ezt nekem, én el sem hinném. Fogalmam sincs mit akart jelenteni a nők lapja, az újságot?  Na mindegy, a lényeg az, hogy ilyenkor igazán üdítő és megnyugtató visszabújni az éppen olvasott könyvembe, és elveszni mondjuk Chilében, ahelyett, hogy azon agyalnék (egész nap), hogy hogy lehet az, hogy valaki meg akar venni egy könyvet, aminek még a címét sem tudja... :)


2018. január 9., kedd

Guillaume Musso: Holnap

Említettem már többször is, hogy Musso a kedvenc szerzőim közé tartozik. Az egyszerű stílusa, az izgalmas történetvezetése és a fő, vagy kedvenc témájaként alkalmazott időutazásos dolgok miatt. Illetve nem annyira időutazás az, ami jelen van a történeteiben, hanem valamiféle játék az idővel.

Ezek az időmanipulációk annyira könnyen elképzelhetőek és olyan gondolatokat hoznak felszínre bennem, hogy már-már azt szeretném, ha tényleg ilyen egyszerűek lennének és egyszer véletlenül akár velem is megtörténjenek.

2018. január 7., vasárnap

Egy év, egy tucat könyv: Olvass el egy novelláskötetet!


A kihívás januári részletei:

Januárban egy novelláskötetet kell elolvasnunk, ezért most inspirációként novelláskötetekből készítettem egy kis ajánlót.

Egy év, egy tucat könyv - A Könyvutca első olvasós kihívása


Már rég befurakodott a fejembe egy könyvutcás olvasós kihívás ötlete, de aztán valahogy nem igazán foglalkoztam vele komolyabban. De most itt az új év, új kezdet, és egy csomó könyv ami idén is csak ránk vár. :)

A kihívást egy kicsit olyanra szerettem volna megcsinálni, hogy a mi olvasási szokásainkhoz hasonlítson a legjobban, azaz legyen sokszínű és változatos.
Hát igen, változatos... mindig is azt gondoltam magamról, hogy változatosan olvasok, de ha jobban belegondolok, azért nekem is vannak ezen a téren hiányosságaim, egyszóval ez a kihívás nekem is nagy segítségemre lesz abban, hogy ne tűnjek el jó barátaim, a thriller és krimi hegyek alatt... :)