2015. október 10., szombat

A Hónap Könyve(i) szeptemberben

Ebben a rovatban kiválasztjuk a hónap legjobb könyveit. Főleg olyan könyvek ezek, amiket mind a ketten elolvastunk, azaz annyira tetszett egyikünknek, hogy ajánlotta a másikunknak.

Szeretem Belinda Alexandra könyveit, mert mindig tudom, hogy nagyjából mit várhatok tőlük és nem is szoktam csalódni bennük.
Imádom az erős női főhősnőket, akik nem nyafognak, nem csinálnak elképesztő butaságokat, okosak és bölcsek, és bármilyen nehéz helyzetben megállják a helyüket, és büszkén veszik fel a harcot ellenségeikkel. Az írónő főszereplői pedig mindig ilyenek.
Nagyon megszerettem Rosát, akinek életét 15 éves korától, egészen a nővé éréséig nyomon követhetjük. Sok II. világháborús történelmi regényt olvastam már eddig, de olyat még nem, ami Olaszországban játszódott, teljesen beleszerettem az olasz vidékbe.
Ez egy fantasztikus könyv volt, titkokkal, szerelemmel, háborúval és egy kis misztikummal megfűszerezve (amit én külön imádtam).

Anyával ellentétben én nem kifejezetten rajongok az ilyen útikönyvekért. Valahogy mindig valami olyasféle benyomásom volt ezekről a zarándokutakról, hogy az ilyenekre csak olyanok mennek, akiknek nem akad túl sok tennivalójuk, gondjuk a hétköznapokban (tudom, tudom, az előítéleteim tárháza kifogyhatatlan...)
De Cheryl könyve teljesen más gondolatokat ébresztett bennem, és egy kicsit el is szégyelltem magam az előző megállapításom miatt. Cheryl pont azért kelt útra, mert tudja, vele már nem történhet semmi rossz, hisz az édesanyja elvesztésével már megtörtént számára a legrosszabb dolog, ami megtörténhetett. A PTÖ által pedig szeretne újból rátalálni arra a lányra, aki valaha volt.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak is figyelmébe, akik hozzám hasonló módon szintén kerülték az ilyen lelki, zarándokutas könyveket! :)

Nagy várakozással vettem a kezembe ezt a könyvet, annál inkább is, mert ugye a Tyneford-Ház nem tetszett annyira. De mivel Anyának meg nagyon tetszett ez a könyv, mindenképpen el szerettem volna olvasni én is. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert nagyon tetszett. A szívembe zártam ezt a rendkívül elhivatott és fáradhatalan Rózsavirág urat. Akit semmi nem tántoríthatott el attól a céljától, hogy igazi angol úriemberré váljon. Még az sem szegte kedvét, hogy egyik elit angol golfklub sem vette be a tagjai közé, sőt elhatározta, hogy akkor saját golfklubot épít magának.

Amit még én (Zsófi)  elolvastam ebben a hónapban:

Tíz éves kisöcsém, Titi ajánlására, majd hathatós unszolására ("Persze, persze, azt sosem olvasod el amit én mondok neked"- mindezt meglehetősen szomorú és beletörődő stílusban előadva, hát ki tudna ennek ellenállni?)  olvastam el ezt a könyvet.
És meg kell hogy mondjam, nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a minden korosztályt elvarázsoló, rendkívül aranyos és megható történetet.
Egyébként is most eszembe jutott még egy ilyen fiúktól származó "azt sosem olvasod el, amit mi mondunk neked" történet, de szerencsére ennek nem én vagyok a főszereplője, hanem Anya. Ugyanis ő még nem olvasta el a Harry Potter sorozatot, igen, igen, lehet hangosan röhögni rajta, és ujjal mutogatni rá :). Természetesen csak vicceltem. Az Anya problémája nem is igazán az, hogy még nem olvasta el a könyveket, hanem az, hogy két (plusz Apa az három, és ugye már én is rég végigolvastam a sorozatot) Harry Potter rajongó fiúval él egy háztartásban. Szóval gondolhatjátok, milyen nehéz helyzetben van, ha ezek a fiatalemberek számon kérik, és lelkiterrort alkalmazva, megemlítik, hogy azt persze mindig elolvassa, amit én mondok neki....(komolyan, még én is megsajnálom ilyenkor). :)

Kis helyreigazítást eszközölnék a Harry Pottert illetően. Az első részt már régebben elolvastam, tetszett is nagyon, és mindenképpen el fogom olvasni a többit is, csak hát ugye azok "saját könyvek, és megvárnak" besorolással mindig hátulra sorolódnak, de ígérem, hogy hamarosan hozzálátok és még írni is fogok róla.:) Bea

Tudom, tudom, ez a könyv már a múlt hónapban Hónap Könyve lett, de én csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam. Nem nagyon tudnék már mit írni róla, amit Anya ne írt volna le. Ez a történet is teljesen magával ragadott, és igazi elefántrajongóvá tett.

Pár könyv, amit még csak egyikőnknek volt ideje elolvasni, de mindenképpen megérdemli  a Hónap könyve titulust:


Soknak tűnik ennyi "hónap könyve" egy hónapban :), de szeptemberben meglehetősen sokat sikerült olvasnunk és ennek köszönhető ez a mennyiség. Mi azonban örülünk ennek a bőségnek és igazán jó olvasási élményekkel gazdagodhattunk szeptemberben. Csemegézzetek ti is nyugodtan belőle!

(Az eredeti bejegyzésekért csak kattints a címekre.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése