2015. november 28., szombat

David Wagner: Élet

A hívás nem sokkal kettő után érkezik, és egy hang azt mondja: W. úr, van egy alkalmas donorszervünk az ön számára. Ez az egyszerű mondat nem csak a külső események láncát indítja el, hanem a belső világ is felbolydul: öröm és félelem, várakozás és türelmetlenség, élni akarás és halálvágy vegyül és váltakozik egymással. Részesei leszünk egy ember emlékeinek, küzdelmeinek, képzelet- és gondolatvilágának, rácsodálkozunk szinte határtalan türelmére, és jót mulatunk finom humorán, amellyel még a legkínosabb pillanatokat is elviselhetővé, sőt néha élvezetessé varázsolja.
Miközben olvasunk, és egyre jobban bevonódunk a történetbe, észrevétlenül magunknak is föltesszük mindazokat a Nagy Kérdéseket, amelyek a halál árnyékában a fiatalemberben is fölmerülnek. Mérlegeljük válaszait, s azt is, hogy mi hogyan viselkednénk, mit gondolnánk hasonló helyzetben - és mire a könyv végére érünk, már soha többé nem úgy tekintünk az életünkre, ahogyan azelőtt.

Valószínűleg nem mindenki olvas szívesen olyan könyvet, ami betegségről, kórházról, halálról szól. Pedig attól, hogy nem olvasunk róla, még van. Míg mi kávézunk, olvasgatunk, sétálunk a napsütésben, vagy a családunkkal beszélgetünk a vacsora felett, addig emberek kórházakban fekszenek, műtőasztalon küzdenek az életükért, vagy éppen új szívre, májra várnak. Gondolhatnánk azt, hogy valamiféle morbid kíváncsiság munkálkodik bennünk, amikor egy májátültetésre váró ember mindennapjaira, szenvedéseire, apró örömeire és gondolataira vagyunk kíváncsiak. Lehet, hogy ez is motiválja egy kicsit az embert, amikor egy ilyen könyvet a kezébe vesz, de lehet, hogy egyszerűen csak szeretné tudni, hogyan lehet megélni egy ilyen életsorsot, hogyan lehet ép ésszel kibírni, hogyan lehet feldolgozni, hogyan lehet a kórházi körülményeket és a fájdalmat elviselni. És valahol az is ott motoszkál bennünk, hogy "köszönöm Istenem, hogy ez nem velem történik". Vagy ha éppen valakivel történik hasonló, akkor erőt meríthet belőle. 

A történet főszereplője egy harmincas évei közepén járó fiatalember, aki már gyerekkora óta orvosi kezelés alatt áll a mája nem megfelelő működése miatt, fél életét kórházban tölti, de amikor nem ott van, akkor ugyanúgy éli az életét, mint mások, sőt rengeteget utazik, romantikus kalandjai, szerelmei vannak, majd egy kislánya is születik. Ezekből az emlékekből kapunk mi olvasók is sokat, miközben a kórházban tölti a napjait, emlékfoszlányok bukkanak fel elméjében, májbetegsége és a gyógyszerek által okozott delíriumos álmait is megismerhetjük és rengeteg apró emlék gyerekkorából, rákban elhunyt édesanyjáról fájdítja még a szívünket. Mégis úgy gondolom, hogy ezek az emlékei adnak neki erőt ahhoz, hogy túlélje ezeket a napokat és ne adja fel. Valamint kislánya, bár jelen élete egyéb szereplőiről - barátnő,  volt feleség, barátok - nem sok infót kapunk, mintha szándékosan távol akarná tartani magától a jelenlegi világát, hiszen még ő maga sem tudja, túléli-e ezt a Kalandot.

Az átültetés megtörténik, ekkor másfajta gondolatok kezdik el foglalkoztatni, ezeket én teljesen hitelesnek gondoltam. El tudtam képzelni, hogy egy másik ember testrészének befogadása után az ember egy kicsit zavarodott lesz, nem tudja mennyi maradt magából, mennyit kapott a másik embertől, hogy nemcsak fizikailag iszonyatosan nehéz dolog ez, de pszichésen sem egy egyszerű feladat.


Témája ellenére élveztem a könyv olvasását ,  tudtam azonosulni a főszereplővel, elgondolkodtatott, átéreztem az érzéseit és sokszor egyetértettem a gondolataival. Miközben jókat mosolyogtam ironikus humorán, tetszett, ahogyan a dolgokat szemlélte. 

Az élet és halál mezsgyéjén való utazás volt ez a könyv, nem tudhattuk, mit hoz a vége, hősünk melyik oldalon köt ki, mert élet és halál között csak egy pár pillanat a különbség. 

A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak

Karácsonyi ajándékfaktor: Lélektani, komoly, elgondolkodtató témákat kedvelőknek megfelelő ajándék lehet.

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése