2016. július 27., szerda

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

Dr. Jakob Jakobi pszichoterapeutától elpártolt a szerencse. Elvált, szakmájában csődöt mondott, és nincs egy vasa sem. Ilyen szánalmas állapotban találkozik Abel Baumann-nal, egy szintén peches cirkuszi bohóccal, aki különös személyiségzavarban szenved: azt állítja ő Isten, és jelenleg terapeutát keres, mert Isten is lehet bajban. Jakobot vonzza a rokonszenves, sokoldalú, ám véleménye szerint nagyon is e világi férfi személyisége, és vállalja a terápiát. Hamarosan egy közös utazáson találják magukat, és dr. Jakobi meginog: már nem is olyan biztos benne, hogy csak egy ügyes szemfényvesztővel van dolga. Sőt, az is megkérdőjeleződik, hogy voltaképpen ki segít kin.

Éppen ez jutott nekem is eszembe a fülszöveg begépelése előtt, hogy nem csak Istennek volt szüksége pszichológusra ebben a könyvben, hanem magának dr. Jakobinak, a pszichoterapeutának is. Mert ugyancsak rosszul áll élete szénája, házassága romokban, a szakmájában sem nagyon remekel és mindezek mellé még pénze sincsen. 

Hamarosan lakása sem lesz, de aztán mégis. Pénze is egy idő után, és az élete is kezd érdekessé válni. Hogy ezt Isten tette-e, hát azt nem tudni. Ahogyan azt sem, hogy Abel Baumann valóban Isten-e, vagy tényleg egy személyiségzavarban szenvedő cirkuszi bohóc. Engem sokszor meggyőzött, akartam, hogy ő Isten legyen. Mert olyan emberi volt. Hiszen gondolnánk-e, hogy Isten börtönbe kerül, mert felveszi egy orvos szerepét, és még sok mindenki másét? Házakat épít, igazságot szolgáltat a bíróságon, banki ügyintézőként ténykedik és robbanóanyag-szakértőként is kipróbálta magát, sőt még egy 737-es utasszállító repülőgép pilótája is. Ki más képes erre, ha nem Isten? Ki tudja észrevétlenül kávéval televarázsolni a csészét, egymás után többször, éppen amikor kifogyott? Képes-e erre egy cirkuszi bohóc?

Elhittem, hogy Baumann egy Isten, aki szarban van. Egy Isten, akinek van humora. Egy Isten, aki nem mindenható. Egy Isten, aki megfáradt. Aki sokat látott, aki sokat tud, aki fusztrált, aki kávézik és whiskyzik. Akinek segítségre van szüksége, ezért magával csábítja dr. Jakobit Münchenbe, hogy találkozzon a fiával, Christiannal.  Először egy igen érdekes, vicces, abszurd filozofikus beszélgetés részesei lehetünk a vonaton Isten életéről, nehézségeiről, problémáiról,  majd Abelnél és Marianál vendégeskedhetünk, aztán Isten egy kolostorban pókerezik a barátokkal, és nagyon különös utazásra viszi el Jakobot.  Igencsak különösek ezek az utak. 

Amíg azon elmélkedünk, hogy Abel Baumann valóban Isten-e, megismerhetjük Jakob volt feleségét, édesanyját és öccsét, aki ígéretes banktisztviselő, édesanyja szeme fénye. Egészen addig, amíg  meg nem változtatja az egész életét. Ennek nincs köze Istenhez, mert amíg Jakob öccse éppen életstílust vált, addig Jakob Istennel tölti a karácsonyt és együttes erővel eredeti magyar cigányzenésszekkel jótékonykodnak. Hála a hatalmas sajttálaknak.  Dr. Jakobi pedig azon veszi észre magát, hogy mindenkivel jót akar tenni, segíteni szeretne és elrendezni a dolgokat, mert miért ne mehetnének jól is.  

Hogy Istenen közben segít-e? Vagy Abel Baumannon? Hmm....nem tudnám megmondani, mindenesetre barátok lesznek, számíthatnak egymásra, sok közös kalandon mennek keresztül, sokat beszélgetnek, és a végére dr. Jakob Jakobi teljesen más emberré válik. 

És Istennel mi lesz? Isten útjai kifürkészhetetlenek, csak ő tudja, hogy honnan jön, miért és hová tart. Nekünk és Jakobnak csak hinni kell benne. Vagy mégsem. Mert mi van akkor, ha mégis egy cirkuszi bűvész?


Nekem tetszett a történet össze-vissza kanyargózása, a kiszámíthatatlansága, az egyszerűsége és szatirikus humora mindenképpen. Javaslom azért, hogy ne egy Ovét vagy egy Nagymamámat várjunk, mert ez egy teljesen más típusú történet, ám mindenképpen szórakoztató és elgondolkodtató. 

A könyvet köszönöm az Animus Kiadónak!

9/10

Bea

2 megjegyzés:

  1. Hmmm... nagyon akartam szeretni, de csak kiborított... olyan nagyon nem jött be, mást kaptam, mint reméltem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olvastam akkoriban az értékelésedet. Lehet az jó volt nekem, mert talán a te csalódásod segített abban, hogy ne várjak Ovét és Nagymamámat, így teljesen úgy kezdtem bele, mint egy könyvbe, amitől nem várok semmit.:) És így bizony nekem tetszett. :) Bea

      Törlés