Münz András írásait még az internet világa előttről ismerem, amikor hű olvasója voltam a Nők Lapjának. Hűű, hogy akkor már én sem vagyok mai csirke?! :D Akkor helyesbítek, Münz Andrást egészen kicsi, szinte pelenkás koromban olvastam a nyomtatott Nők Lapja oldalain. Így már mindjárt jobban hangzik, nem?
Már akkor is kedveltem a cikkeit, a szarkasztikus, saját magát is kifigurázó humorát, azt gondolom, ha valakinek jó a humorérzéke, talán saját magán tud a legjobban nevetni. Bírtam ezt a hétköznapi pasast, aki kicsit határozatlan, kicsit önbizalomhiányos, (gyanítom csak az írásaiban), aki szereti és tiszteli a nőket, aki észreveszi az apró hétköznapi történések fonákságait, megmosolyogni való pillanatait, vagy egyszerűen kitalál egy remek történetet két betonban megörökült lábnyomból.
Éppolyan esendő ember volt írásainak főszereplője, mint bármelyikünk lehet, nagyon sok helyzetbe teljesen életszerűen bele tudjuk magunkat képzelni.
A történetek középpontjában az ember társaságra, társkapcsolatra vágyó igénye, tulajdonsága van. A szerző vicces, érdekes történetet kerekít nekünk egy egyszerű vonatútról is, persze kell hozzá egy csinos szőke is, egy biciklis pillanatról, amikor a soha utol nem ért szépség egy műszaki meghibásodás miatt maradt örökre csak egy szép emlék.
Ki ne ismerné a Mi lesz ma az ebéd? - féle kérdést és mindenki át tudja érezni a történetbeli Béla helyzetét, de főleg a sorstárs férfiak, hogy hosszú évek alatt búcsút kellett intenie az Újházy-tyúkhúsleves, toroskáposzta, fasírozott nevű finomságoknak, hogy egyszer csak a vasárnapi választ erre a kérdésre számokban kapja, pontosabban kalóriákban, fehérje- és szénhidrátgrammokban.
A társasházi, lakótelepi élet ma is igen ismerős lehet, amikor a szomszédok jobban tudják, hogy mi történik veled, az igazmondás napja érdekes kísérlet lenne, de nem lenne hozzá merszünk, és mindannyiunknak vannak ezer év után felbukkant ismerősei, akik az internet segítségével ránk találtak, és régvolt szerelmes pillanatok felidézése helyett egy biztosítást, esetleg egy edénykészletet akarnak ránk sózni.
Münz András "párpercesei" nagyon szórakoztató olvasmányok, nem érdemes egyhuzamban végigolvasni, inkább adagolni őket, "minden napra 1-2 Münz, utána vidámnak tűnsz" jelszóval olvasgatni, engem szinte minden története derűssé, jókedvűvé tett, ami pedig nem, az meghatott, egy-két történet igazi retro hangulatba ringatott, ez különös csemege volt számomra.
Könnyed, szórakoztató, humoros kötet, nem a térdcsapkodós röhögős fajtából, hanem a mosolygós, hümmögős, jókedvre derítőből.
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Bea
Fülszöveg:
Szerelmesnek lenni jó. Akár hétfőn, akár kedden, akár szerdán, sőt, a hétvégét sem érdemes kihagyni. Szabad szombatra vagy vasárnapra nem vágyunk, szeretni ugyanis minden időszakban kitűnő foglalatosság. Fiatalon megpróbáljuk utolérni a kiszemelt célszemélyt. Néha ebben épp saját biciklink akadályoz meg bennünket. Időskorunkban már a buszon, az újság mögül szeretnénk rájönni, hogy az a bizonyos fiatal lány észrevett-e minket. Van, amikor túlkomplikáljuk a dolgokat, máskor a legegyszerűbb jelekből sem tudunk olvasni. Aztán eljön a pillanat, amikor már a fogorvosi asszisztensnő együttérző pillantásáért is hálásak lehetünk.
Münz András rövid, vidám, néhol édes-bús történeteinek nagy része korábban a Nők Lapja hasábjain jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése