2018. május 4., péntek

Liz Pichon: (Többnyire) zseniális ötletek

Véleményem szerint ezt a könyvet a fiúk fogják imádni. Meg a fiús anyukák, akik azt tapasztalhatják, hogy gyermekük örömmel olvas, mert a könyv hatalmas betűi, szórakoztató illusztrációi és vicces szövege garantáltan lekötik a fiúgyermekeket. 

Nem mondom, hogy lányok kezébe ne adjuk oda, mert én is jól szórakoztam rajta. Na jó, én egy kicsit már túl vagyok a lány kategórián, de a lényeg, hogy lányoknak is tetszhet. 

Az én fiaim, sőt Zsófi is nagy rajongója a Ropi könyveknek, én még nem olvastam rendesen végig őket, csak bele-beleolvasgattam.  Ezeket a Ropi könyveket juttatta eszembe a Tom Gates kalandjaiból készített sorozat.

Eddig nem találkoztam ezzel a sorozattal, de teljesen értettem így is, hogy a 4. kötettel kezdtem. Nem is kell semmi komolyra számítani, hiszen éppen az a lényeg, hogy jól szórakozzanak a gyerkőcök. Hogy magukra ismerjenek Tomban, aki egy átlagos kiskamasz, aki még néha aranyos, többször meg undok, akinek ciki az apukája biciklisgatyója, és az anyukájával sincs mindig egy hullámhosszon. A nővéréről pedig ne is beszéljünk. 

A cikiségről jut eszembe, egyszer, amikor a fiúk is jöttek velünk vásárolni, és már Apa nagyon unta a bevásárlást, elkezdett szándékosan valami cikiséget csinálni, ha jól emlékszem, akkor az egyik sor végéről, feltűnően, eltúlozva integetni kezdett a fiúknak, hozzá valami furcsa mozdulatokat is művelt, Bence és Titusz pedig, akik addig szembe mentek vele, gyorsan hátat fordítottak és elindultak ellenkező irányba. Na ezután Apa üldözte őket ezzel a mutatvánnyal, egészen addig, amíg a fiúk odajöttek hozzám, hogy siessek a vásárlással, mert az apjuk kicsit megzakkant.

Ekkor született meg férjem fejében saját "Cikiapu" figurája, amit időről időre eljátszik a bevásárlásaink alkalmával, amikor a fiúk is velünk vannak. Persze, mindig más cikiséget talál ki. Egyszer Zsófival is bepróbálkozott, de Zsófi olyan szélsebesen fordított hátat és száguldott el a Tesco másik végébe, mintha soha ott sem lett volna. 

Visszatérve Tomra, kb. ő is ennyire cikinek érzi apukája újdonsült sportolási szenvedélyét és a világoskék biciklisgatyóját. Saját zenekara van és szívesen rajzol az iskolában, ha éppen nem annyira érdekli a tananyag. Na és vajon melyik ötödikes fiút érdekli jobban a matek vagy az énekóra, mint hőn szeretett hobbija, a rajzolás? Amiben nem is rossz, mert az iskolaújságba is bekerül.

Olvashatunk tehetségkutató versenyről, iskolai sportnapról, családi mozizásról és grillezésről, és természetesen tanárokról és diákokról. Mindezt Tom szemén keresztül, a kamaszodás minden jellemzőjével együtt:

"Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, akinek égő a családja."


"A "holnap" kicsit túl gyorsan jött el - csak egy részét tudtam megírni a házimnak
 a suli felé vezető úton."


Vicces, könnyen olvasható, a sokféle írásmód és rengeteg illusztráció, no meg a cselekmény miatt egy igazán mozgalmas történet, amelyet az olvasni szerető gyerekek élvezni fognak, ugyanakkor arra is kiváló, hogy az olvasástól idegenkedő gyerekek megkedveljék az olvasást. A könyv végén pedig megtudhatjuk, hogyan kell elkészíteni egy igazi papírcsattintót, amivel Tom is menőzött a könyvben.

9/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése